1918. május 7-én a katonai vereséget szenvedett Románia különbékét kötött Bukarestben a központi hatalmakkal, így nemzetközi jogi szempontból érvényét veszítette a két évvel korábbi titkos szerződés román területi igényekre vonatkozó pontja.
Az 1918. december 1-jei döntés alkotmányos szépséghibája az, hogy sem a magyarság, sem az erdélyi németek (szászok) véleményét nem kérték ki a Romániával történő egyesülés tárgyában.
Kétségtelen tény, hogy a török hódoltságot követő 18. századi betelepítéseknek köszönhetően az 1910-es népszámlálási adatok szerint a keleti szomszédunkhoz csatolt területen élő népesség 54%-a román nemzetiségű, míg a magyarság 32%-os, a németek pedig 10%-os részaránnyal képviseltették magukat ugyanitt. Azonban az is tény, hogy Erdély mindig is a magyar államterület szerves része volt, a 17. századig magyar etnikai túlsúllyal, a jelentősebb városokban pedig még 1918-ban is magyar, illetve német többség volt, a kultúra és művelődés területén pedig teljesen egyértelmű volt a magyar, illetve a német szupremácia.

A gyulafehérvári döntést követően a román hadsereg már másnap átlépi a demarkációs vonalat, vagyis átkel a Maroson, és megkezdi Erdély elözönlését. Tehette, hiszen Károlyiék nemzet- és honvédelem helyett forradalmasdit játszottak Budapesten, szervezett katonai ellenállást csak a Kratochwill Károly vezette Székely Hadosztály tanúsított, annak ellenére, hogy a budapesti anarchistáktól semmilyen támogatást nem kapott, így hősies küzdelem után 1919 elején a harcok feladására kényszerült. 1919 tavaszán az ellenséges hadsereg elérte a Tisza folyó vonalát, és felkészült Budapest elfoglalására.
Wilson 1918. január 8-án az amerikai kongresszus elé tárta 14 pontból álló béketervezetét. Ennek 10. pontját, mely szerint „Ausztria-Magyarország népei, akiknek a helyét a népek között biztonságosnak kívánjuk látni, rendelkezzenek a legszabadabb lehetőséggel, autonóm fejlődésük biztosítására", a párizsi békekonferenciákon nem vették figyelembe a nagyhatalmak. A wilsoni pontok csak szemérmes ágyékkötői lettek a magyar nemzet szétdarabolásának. 1918. október 18-án Wilson amerikai elnök gróf Burián István külügyminiszternek maga is kifejti, hogy a 14 pont immáron nem alkalmazandó a Monarchiával való békekötésnél.

Amugy a Gyulafehevári határozatok is belefoglaljak azt,hogy minden népcsoport amelyet a Román királyság(középkori szinten levő Havasalföld és a szegény Moldva-hoz) csatoltak autonomiával rendelkezik...szeretném ezt is látni..

Gyászolni kell ezt a napot.