|
Az utóbbi időben egyre többet zaklatnak a természetemmel és azzal, hogy hogyan viszonyulok más emberekhez. Erről jutott eszembe, hogy szépítés nélkül leírom a saját önjellemzésemet.
Kezdjük ott, hogy én egy egoista és szabad szájú ember vagyok - vagy köcsög, ahogy sokan mondják. Az egoizmusom totálisan egyszerűen egybefügg az elkockulásommal, vagy erre a legmegfelelőbb szó, az elgeekesedesésemmel. A geek ugyebár többnyire nem egy társas lény, mint én sem mindig. Egész ősszel, télen, tavasszal a szobámban ülök és iskolán és sétán kívül - természetes egyedül - nem mozdulok ki a gép elől. Tehát: egyszerű az egoizmusom alapja: nem érintkezem senkivel, tehát csak magamat szerethettem. :D
Szabad szájúságom első részből örökölt, másod részből az internet "bátorító erejének" tudható be. Én mindig is önfejű gyerek voltam, még akkor is, amikor nem volt gépem. Soha nem tudtak nekem parancsolni, mindig azt tettem, amit én akartam. Mivel azt tettem, amit akartam, azt is mondtam, amit én akartam - vagyis amire gondoltam éppen.
A szabad szájúságom már sok mindent hazavágott életemben, a jól induló barátságtól kezdve, az ígéretes üzleten keresztül mindent. Sokszor elszóltam magam. Ez van.
A harmadik, ami a fentieket nagyjából ellensúlyozza, hogy én soha nem tudok semmit komolyan venni. Míg más mindig idegeskedik valamin, én nem, vagyis jobban mondva nem nagyon, de nagyon nehezen tudok valamin kiborulni. A mondataim sokszor ironikusak, amit sokan nem vesznek észre, és ebből is gondolják, hogy én egy bunkó barom vagyok. Szerintem inkább csak a soraim közé kellene nézni beszélgetés közben. Ha valaki figyelte, akkor én nem szoktam pozitívumokat mondani, ellenben, ha valami nekem bejön arra egy ironikusan értett rosszat mondok - gyengébben kedvéért, ezt onnan lehet felismerni, hogy engem a saját favicceim rohadtul elszórakoztatnak, tehát ha valamit ironikusan mondok, akkor valószínűleg komolytalan hangnemmel, némi mosollyal mondom végig.
A negyedik dolog, amihez nagyon értek és akár akarom, akár nem csinálom - lásd fentebb: szabadszájúság, és ez már reflex - az a másik ember szavainak kiforgatása. Ezért utáltak meg sokan, pedig amikor ilyet csinálok, akkor tényleg nem szoktam komolyan gondolni! Az angol tanárnonek például ezért nem vagyok a kedvenc tanítványa - jó, az angol szavakat a legkönnyebb "félreértelmezni", pl.: LowFast, FastFox, megBooks, here, stb...
Az ötödik dolog, hogy én rohadtul szeretem az emberek agyát húzni. Az ember csak olyan embereket piszkál, akiket bír, vagyis: akiket zaklatni szoktam, azok tuti benne vannak a "kegyeltjeim" körében. Ellenben a túlzott zaklatás - ezalatt értve a test bárminemű érintését - már a tetszés jele is, amit én általában nem szoktam adni, inkább kapni.
Hatodik: ellenben azzal, hogy úgy látszik, nincsenek érzéseim, nekem is vannak. Vagyis: ha nem is mutatom ki, de nekem is ugyan olyan szarul esnek dolgok, mint másnak. Az alaptalan fikázások, nekem is tudnak szarul esni - ami nem alaptalan, azt természetes megértem, elfogadom, és tolerálom -, de erre van egy jó megoldásom, ami tutire bevált nálam: az olyan emberek hangját, akik engem fikáznak, mondhatni szó szerint meg sem hallom. Ezt a levelezők SPAM szűrőjéhez tudom hasonlítani, ahol egy címet letiltva a szerver az arról a címről érkezett leveleket automatikusan törli - vagy beállítástól függően mást csinál. Az én agyam is, a "letiltott" hangszíneket nem veszi figyelembe. :D
Hetedik dolog: Én nem vagyok kapzsi, vagy irigy. Szívesen odaadom amit kérnek tőlem, csak kinek kisebb, kinek nagyobb, kinek semmilyen feltétel mellett. Ellenben, amiből lehet, üzletet csinálok. Most miért ne? Az, hogy az osztály társaim szemében ez kapzsiságnak minősül, hát legyen, de szerintem csak átt kellene látniuk a lényeget. Nekem öreg(ebb)ek mondták, hogy senki nem dolgozik ingyen! Bizony, bizony, az ókorban bölcsként tisztelt emberek adták nekem ezt az okosságot! Amennyiben ez nem tetszik, nem engem kell hívni a feladatra - vannak persze, akiknek ingyen is elvégzett bizonyos munkákat (Windoz ujrainstalalas, karbantartás, meg hasonló), de velük jóban is vagyok, és rájuk tényleg számíthatok ha valami van.
A másik része a pénz témához, hogy mindenből tudok pénzt csinálni. Ami nekem nem kell, azt eladom, természetes pénzért, vagy hasonló értékű ellenszolgáltatásként.
Hogy ez mire is jó? Arra, hogy míg a többi gyerek arra büszke, hogy ő az apucikájától meg az anyucikájától minden szart megkap, addig engem úgy neveltek, hogy tényleg csak azt akarjam, amit én akarok. Amióta pedig beutott a valsag , na azóta tényleg mindent én veszek magamnak majdnem a saját munkámmal összekeresett pénzemből - és sokakkal ellentétben, én meg is becsülöm a dolgaimat.
Nyolcadik: igaz, bennem sok a negatívum, de ezzel szemben - minő véletlen - nekem is vannak jó tulajdonságaim. Ebből a legfontosabb részemről az őszinteség és a becsületesség.
Az őszinteségemhez csak annyit fűznék, hogy én nem rejtem palast alá a véleményem, és a pozitívat és a negatívat az ember szemébe mondom - ez meg a másik dolog, amiért sokan nem bírnak.
A szüleim engem ilyen téren nagyon is jól neveltek. Nekem nem ígértek semmi olyat, amit nem is csináltak meg, és jól meg is kaptam a magamét, ha nekiálltam üresbe ígérgetni - függetlenül attól, hogy az milyen jellegű ígéret volt.
Én keveset ígérek, inkább csak azt mondom "megpróbálom", de amit megígérek, azt biztos, hogy teljesítem. Én nem szoktam ígérgetni úgymond "hülyeségből" sem, tehát nincs olyan ígéretem, amit én nem gondolnák komolyan. Például, hogy telefonon beszélek valakivel, és azt ígérem neki, hogy fizetek, aztán mikor megkaptam amit akartam, egy határozott "hülye vagy, ezért?" kérdéssel lezárjam a témát - ezt egy megtörtént eset, de nem én voltam az, aki a fizetést ígérte, ellenben én voltam, akinek nem fizettek.
Kilencedik: fizikailag soha nem tudnék bántani senkit és semmit. Soha, de soha - igen, még kisgyerek koromban sem - verekedtem. Jó, kisgyerek korban voltak olyan húzásaim, hogy a lányokat úgymond "zaklattam", hogy rájuk csaptam néha vagy valami - mint afféle kisgyerek - figyelem felkeltés céljából, de ezt szerencsére már kinőttem. Vagyis: vannak emberek, akik még rendszeresen ezt csinálják, és had ne mondjam, hogy ilyenkor kicsit ferdébb hajlamot képzelek nekik, de hát ez van.
Tizedik: Az én életemet mindig is a szórakoztatás töltötte be. Mindig is megpróbáltam valami pozitívat kisajtolni a fenti negatívumokból, és szórakoztatási célokra felhasználni - például a szó kiforgató tehetségemet.
Sok ember - jobbára a tanáraim - mikor beszélgetni szoktak velem a természetemről, és eljutunk addig, hogy nem vagyok társasági lény, egyből azt a választ kapom:
"Az ember társasági lény, és vágyik a másik társaságára, figyelmére és szeretetére!".
Akkor a válaszom: én nem vagyok társasági lény, nem vágyok más ember társaságára, engem nem lehet szeretni, és én sem várom el mástól, hogy szeressen - ezt az egyet mindenki maga dönti el.
|
English
hi5 Coins
Feekete tóóban
Zooolihoz kéészül
Aaaranyoskoodva . :D
:*